5. Limbe -az első napok Kamerunban
Kamerunba is a portugálok tették be először a lábukat, a Wouri-folyóban élő sokféle rákról nevezték el Rákfolyónak, portugálul Rio dos Camaroes-nak.
1884-től a kevés német gyarmat egyike, az első világháború után eleinte népszövetségi mandátumterület, majd felosztották az angolok és a franciák között. A szomszédos országokkal együtt 1960-ban lett független, a Brit Kamerun déli része egyesült az új állammal, az északi fele pedig Nigéria része lett.
1884-től a kevés német gyarmat egyike, az első világháború után eleinte népszövetségi mandátumterület, majd felosztották az angolok és a franciák között. A szomszédos országokkal együtt 1960-ban lett független, a Brit Kamerun déli része egyesült az új állammal, az északi fele pedig Nigéria része lett.
Valami női felvonulás lehetett. Csak teleobjektívvel mertem felvenni őket:
Limbe kellemes trópusi kisváros, elég sok turistát is látni errefele |
|
Egy videó a nyüzsgő éjszakai életről. Nnincs még olyan késő, csak ugyebár közel vagyunk az egyenlítőhöz, így minden nap este 6 körül sötétedik
Az olajfinomító mellett robogunk el. Ennek a kikötőjébe érkezett a hajóm is. Ezúttal a szárazföld felől látjuk.
|
Meglátogattunk egy kis halászfalut, ma már a halászaton kívül a Nigériából való benzincsempészet a fő bevételi forrás. Ebai innen szerzi be az eladandó benzint. |
Jó kis sziklák vannak errefele |
|
|
Elnéztünk a Limbe külvárosának számító kis halászfaluba is. Fantasztikus élmény volt:
|
|
|
Így váltja fel az óriásfák birodalmát az olajpálma |
|
Csónakkal kellett átkelni |
Fekete-fehér |
|
Halfüstölő üzem |
|
|
|
|
|
|
A mai modern világban már műanyag hálója van a halásznak |
Ismerkedés a helyi gyerekekkel. Először félénkek voltak, de aztán győzött a kíváncsiság:
|
|
|
|
|
|
|
Ebai csak néz |
|
|
No akkor már én is fotózkodom egy kicsit az egyik apukával |
|
|
|
Mosoda a folyóban. Itt pénzért kimossák a szőnyeget, s meg is szárítják. |
|
Utolsó vacsora |
Sült hal takony-szerű tésztával. Nem tudom a nevét, de finom. |