6. Utazás Kamerunban: Douala - Yaoundé - Gamabulej
Ezután nyakamba vettem a várost. Először még Etienne is jött velem, aztán kitalálta, hogy nem bírja a meleget, s visszament a szállására.
Vasárnap volt, nagyon gyér volt a forgalom, de legalább nem volt dugó.
Most a gazdasági fővárosról következnek képek:
Vasárnap volt, nagyon gyér volt a forgalom, de legalább nem volt dugó.
Most a gazdasági fővárosról következnek képek:
Tipikus afrikai életkép: mikor a busz megáll, a faluban árusok lepik el, mindenféle finomságokat kínálva:
Másnap reggel irány a főváros forgataga. Prioritást élvezett a programban pár követség felkeresése vízumbeszerzés céljából. Ekkor még nem határoztam el pontosan, merre megyek tovább: Kamerun 6 szomszédja közül 4 szóba jött: Egyenlítői-Guinea, Kongó, Gabon, avagy Közép-afrikai Köztársaság
Közép-afrikába volt vízumom még otthonról, ez nagy kitérő, viszont érdekes is lenne, és onnantól mehetek az eredetileg tervezett útvonalon a Kongó-folyó mentén az őserdőn keresztül.
Kongóba (kis Kongó) is volt vízumom, de mivel 2 héttel későbbre toltam az utazást a líbiai események miatt, ez 2 nap múlva lejárt, úgyhogy vagy rohanok még gyorsan belépni, s ott hosszabbítok (a kiszolgáltatottság miatt nagy lehúzási lehetőség), vagy megpróbálom átírni a dátumot (nagy kockázat, mert ha ez nem sikerül, a hatóságoknak mindenhol szemet fog szúrni még más országokban is a javítás), vagy pedig egyszerűen csináltatok új vízumot.
Gabonba állítólag könnyen megadják Yaoundéban a vízumot, érdekes helynek is tűnik, dúskál az olajbevételekben, szép esőerdei vannak, viszont nagyon drága, valamint utána megint csak kis Kongón keresztül lehet csak továbbmenni.
A legfőbb vágyam Egyenlítői-Guinea volt, ami egy igazi kuriózum: kis ország, ám annál gazdagabb: az utóbbi 10 évben meg 100-szorozódott a bruttó hazai termék értéke. Persze mindebből leginkább csak az elit profitál, és a világ egyik legkeményebb diktatúrája van jelen.
Végül arra döntésre jutottam, hogy először megpróbálom Egyenlítői-Guineát. Nem sok esélyt adtam neki, hogy kapjak vízumot, mert még idehaza is próbáltam vízumot szerezni, a berlini követségen leráztak, hogy Magyarország Madridhoz tartozik, a madridin azt mondták, hogy egyszerű földi halandó ember nem kap vízumot. Még azért Afrikában megpróbálom, gondoltam. Nigériában, Calabar-ban is elhajtottak a konzulátuson, utolsó reményem Kamerun volt, mégis csak szomszédos ország, és egy tranzittal is megelégszem, bármennyire is drága lesz...
Aztán, ha nem jön össze, irány befele, Afrika közepe, a Közép-afrikai Köztársaság! (mint az az eddigi térképekről is már kiderült, ez a verzió nyert).
Volt még egy nagy Kongó (Kongói Demokratikus Köztársaság) próbálkozásom is, de iszonyú drágán akarták adni a vízumot, így nem kértem, mondván lesz addig még egy szomszédos ország, ahol majd megint próbálkozom.
Yaoundé egyébként szintén 1,5 millió lakosú, kicsit kisebb, mint Douala, viszont itt alig van ipar, inkább igazgatási meg közlekedési központ:
Közép-afrikába volt vízumom még otthonról, ez nagy kitérő, viszont érdekes is lenne, és onnantól mehetek az eredetileg tervezett útvonalon a Kongó-folyó mentén az őserdőn keresztül.
Kongóba (kis Kongó) is volt vízumom, de mivel 2 héttel későbbre toltam az utazást a líbiai események miatt, ez 2 nap múlva lejárt, úgyhogy vagy rohanok még gyorsan belépni, s ott hosszabbítok (a kiszolgáltatottság miatt nagy lehúzási lehetőség), vagy megpróbálom átírni a dátumot (nagy kockázat, mert ha ez nem sikerül, a hatóságoknak mindenhol szemet fog szúrni még más országokban is a javítás), vagy pedig egyszerűen csináltatok új vízumot.
Gabonba állítólag könnyen megadják Yaoundéban a vízumot, érdekes helynek is tűnik, dúskál az olajbevételekben, szép esőerdei vannak, viszont nagyon drága, valamint utána megint csak kis Kongón keresztül lehet csak továbbmenni.
A legfőbb vágyam Egyenlítői-Guinea volt, ami egy igazi kuriózum: kis ország, ám annál gazdagabb: az utóbbi 10 évben meg 100-szorozódott a bruttó hazai termék értéke. Persze mindebből leginkább csak az elit profitál, és a világ egyik legkeményebb diktatúrája van jelen.
Végül arra döntésre jutottam, hogy először megpróbálom Egyenlítői-Guineát. Nem sok esélyt adtam neki, hogy kapjak vízumot, mert még idehaza is próbáltam vízumot szerezni, a berlini követségen leráztak, hogy Magyarország Madridhoz tartozik, a madridin azt mondták, hogy egyszerű földi halandó ember nem kap vízumot. Még azért Afrikában megpróbálom, gondoltam. Nigériában, Calabar-ban is elhajtottak a konzulátuson, utolsó reményem Kamerun volt, mégis csak szomszédos ország, és egy tranzittal is megelégszem, bármennyire is drága lesz...
Aztán, ha nem jön össze, irány befele, Afrika közepe, a Közép-afrikai Köztársaság! (mint az az eddigi térképekről is már kiderült, ez a verzió nyert).
Volt még egy nagy Kongó (Kongói Demokratikus Köztársaság) próbálkozásom is, de iszonyú drágán akarták adni a vízumot, így nem kértem, mondván lesz addig még egy szomszédos ország, ahol majd megint próbálkozom.
Yaoundé egyébként szintén 1,5 millió lakosú, kicsit kisebb, mint Douala, viszont itt alig van ipar, inkább igazgatási meg közlekedési központ:
Pár életkép a belvárosról. Nagyon előkelő hely, afrikai szintű pénzügyi központ, itt van a székhelye a Közép-afrikai Államok Bankjának, mely 6 közép-afrikai ország(Kamerun, Csád, Közép-afrikai Köztársaság, Gabon, Kongó, Egyenlítői Guinea) monetáris úniójának központja.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ez valami Felvonulási tér szűség |
Katedrális |
|
|
|
