Repülés a Lagos-Calabar belföldi járattal a Niger-delta felett
Lagoszból Calabar-ba vettem az irányt. Eredetileg busszal terveztem az utazást, ami egy egész napos buszozásba bele is fért volna, csak többen is eltanácsoltak a helyiek közül, mondván, hogy a busz érinti a nem túl biztonságos Niger-Delta tartományt. Ez az a rész, ahol el szokták rabolgatni a külföldi olajmunkásokat, ez Nigéria legkevésbé biztonságos területe.
Hogy miért is, arról röviden csak annyit, hogy itt van Nigéria olajkincsének nagy része, a külföldi cégek iszonyatos rablógazdálkodást folytatnak errefele, gyakorlatilag úgy lerabolják az olajvagyont, hogy alig teszik be Nigériába a lábukat, hajóval, helikopterekkel jönnek, és szintén hajóval viszik is el a kincseket. Csak a lepusztult környezetet hagyják maguk mögött, és mindehhez a kormány, meg a megtömött zsebű helyi hivatalnokok csak asszisztálnak. Ezek után érthető a helyi lakosság felháborodása mind a kormány, mind a külföldiek ellen. Egyesek csak az olajvagyonból kérnek egy kis részesedést, mások pedig egyenesen a Niger-delta régió függetlenségéért harcolnak. Aztán a zavarosban megjelentek az úgynevezett megélhetési emberrablók is, akik félretéve a fennkölt eszméket, csupán a váltságdíj reményét látva emberrabolnak. Egyébként ez utóbbiak a legveszélyesebbek. Persze már már konszolidálódott a helyzet, nagyon sok a rendőrségi csekk-point, meg egyébként sem járnak az utcán fehér emberek, az olajmunkások erődszerű külön világban élnek.
Szóval a lényeg, hogy a busz csak épp a szélén érintette volna ezt a területet, és most is azt tartom, hogy nyugodtan végig lehet utazni, de úgy voltam vele, hogy ha páran mondták, hogy ne, akkor inkább megvettem a Lagos-Calabar repjegyet a belföldi járatra.
Hogy miért is, arról röviden csak annyit, hogy itt van Nigéria olajkincsének nagy része, a külföldi cégek iszonyatos rablógazdálkodást folytatnak errefele, gyakorlatilag úgy lerabolják az olajvagyont, hogy alig teszik be Nigériába a lábukat, hajóval, helikopterekkel jönnek, és szintén hajóval viszik is el a kincseket. Csak a lepusztult környezetet hagyják maguk mögött, és mindehhez a kormány, meg a megtömött zsebű helyi hivatalnokok csak asszisztálnak. Ezek után érthető a helyi lakosság felháborodása mind a kormány, mind a külföldiek ellen. Egyesek csak az olajvagyonból kérnek egy kis részesedést, mások pedig egyenesen a Niger-delta régió függetlenségéért harcolnak. Aztán a zavarosban megjelentek az úgynevezett megélhetési emberrablók is, akik félretéve a fennkölt eszméket, csupán a váltságdíj reményét látva emberrabolnak. Egyébként ez utóbbiak a legveszélyesebbek. Persze már már konszolidálódott a helyzet, nagyon sok a rendőrségi csekk-point, meg egyébként sem járnak az utcán fehér emberek, az olajmunkások erődszerű külön világban élnek.
Szóval a lényeg, hogy a busz csak épp a szélén érintette volna ezt a területet, és most is azt tartom, hogy nyugodtan végig lehet utazni, de úgy voltam vele, hogy ha páran mondták, hogy ne, akkor inkább megvettem a Lagos-Calabar repjegyet a belföldi járatra.
|
Újra Lagosz felett |
National Stadium és a Teslim Balogun Stadium felülről |
Megpillantjuk a Third Mainland Bridge-et |
|
